Az ár fogalma nagyjából újkeletű dolog az emberi kultúrában, hiszen régen csereberéléssel bonyolítottuk a kereskedelmet, és egy dolog értékét mindig csak úgy lehetett megállapítani, ha azt is tudtuk, mi lesz a cserébe járó tárgy vagy állat. Maga az ár korántsem egyenlő az értékkel, hiszen lehet valaminek jó ára mondjuk akciók, leértékelések vagy különleges promóciók alkalmával, viszont könnyen lehet, hogy eredeti értékéhez képest igen magas áron szerezhetünk csak be olyan dolgokat, mint az antikvitás vagy gyűjtői csecsebecsék.
Az árak könnyen változnak, és nem csak az értékesítő, de a gyártó ország és cég aktuális pénzügyi helyzete is befolyásolja, sőt, az infláció sem elhanyagolható tényező az ár megállapítása szempontjából. Az áru értéke ráadásul nem mérhető önmagában, csak az értékesítési kontextussal együtt állapítható meg.
Néhány jellemző és szélsőséges példa erre: egy pohár ivóvíz saját otthonunkban pár forintból kijön vízdíjjal együtt, ám ha a sivatagban eltévedtünk, és szomjhalál szélén ajánlják fel 1 millió forint ellenében azt a bizonyos poharat, akkor sem utasítanánk vissza.
Ugyanígy könnyen lehet, hogy míg 20 évvel ezelőtt megvásároltunk egy képregényt (a mai árfolyammal átszámolva) mondjuk 800 forintért, azt manapság akár 100.000 forintért értékesíthetjük egy képregény börzén vagy más, gyűjtőket célzó árverésen.
A legjobb ár megtalálása csak szerencse, kitartás és kontextus kérdése. El kell döntenünk, hogy számunkra mi elég értékes ahhoz, hogy bármekkora árat megfizessünk érte. Attól függően, hogy egy bizonyos tárgyat vagy szolgáltatást milyen értékkel ruházunk fel, bármekkora árat adhatunk érte.
